A városfejlesztés esélyei Szegeden

A településfejlesztés szervezeti változásai már évek óta előrevetítették, hogy helyi szinten lényegében megszűnik a közép- és hosszú távú tervezés, illetve bármilyen tervezést is feltételezve központi szinten, az azzal történő lényegi egyeztetés. Ez a meghatározó fejlesztési motivációt hordozó, ún. alulról felfelé történő fejlesztési programozás teljes mértékű ellehetetlenülése. Ennek közvetlen következménye viszont a különböző fejlesztések megszűnése.

Ha nincs szervezett tervező-fejlesztő munka, nincs projekt, nincs fejlődés, nincs munkalehetőség és előrelépés a helyi közösség számára. Ez ilyen egyszerűen leírható sorozat.

A településfejlesztés a 90-es évektől - kormányzati adminisztrációtól majdnem függetlenül – folyamatosan felépülő rendszer volt. Dokumentáltan az ún. Hosszú távú városfejlesztési koncepció, a Városrendezési terv, valamint legalább a különböző szakági koncepciók, illetve programok megfelelő alapot adtak a különböző fejlesztések végrehajtásához.

Az elmúlt évtizedek legjelentősebb fejlesztési időszakát, az előzmények jelentős használatára is építve a 2007-2013-as időszak jelentette. Ezen belül is az ún. Pólus Program szegedi verziójának megalkotása (Biopolisz program) tekinthető jelentősnek. Bár a programot különböző szinteken számos kritika érte, a tervezés időszaka mindenképp progresszívnek tekinthető, ez ugyanis a korábbiaknál sokkal koncentráltabb tevékenységet jelentett: lényegében minden mértékadó városi, illetve térségi szervezet bevonására sor került. Bár az együttműködő rendszer a konkrét fejlesztés időszakára lényegében szétesett, az előkészítés összehangolása jó alapot jelentett a végrehajtásban inkább párhuzamos, de mégis koordináltnak tekinthető végrehajtásához. Mindennek is köszönhető, hogy Szeged közössége az uniós támogatási programból – az országban legmagasabb – mintegy 220 milliárd forintnyi támogatásban részesült. Ebben kiemelt szerepe volt a közösségi intézményeknek (Önkormányzat, illetve SZTE), viszont a gazdasági szereplők is jelentős támogatásban részesültek.

A különböző fejlesztések – minden érzékelhető bírálat mellett is – magukban hordozták a következőket:

  • a fejlesztések helyben valósultak meg, jelentősen gazdagítva a helyi közösséget,

  • bármely kivitelezői közreműködés helyi munkaerő alkalmazását is jelentette,

  • az elkészült fejlesztések jó alapot jelentenek a további fejlődéshez,

  • a kibontakozó válság (inkább kisebb mértékű) ellensúlyozására is lehetőséget adtak.

A fejlesztések időszakában kritizált helyi hatások különösen a fejlesztések időszakát követő, még mindig válság időszaki „kiszáradást” érzékelve válnak igazán érzékelhetővé. Ma már a helyi tervezők, kivitelező cégek, különböző járulékos tevékenységet végzők véleménye egyértelműen alátámasztja ezt.

Sajnos a következő (2014-2020-as) ciklus fejlesztési esélyei Szeged, illetve a térség számára sokkal rosszabbak. Nem taglalva az uniós támogatási rend átalakulását, szembeötlő az a különbség, ami a tervezésben, előkészítésben tetten érhető. Jelenleg ugyanis, összehangolt tervezésről sem beszélhetünk, az optimálisnak nevezhető alulról felfelé történő megközelítésnek pedig nyoma sincs. Ahhoz fogható, ami mondjuk a sokat bírált Pólus programozásban történt, egyszerűen nem létezik. Ugyan a megyei önkormányzat által irányítottan zajlik valamiféle tervezés, amiben gazdasági kutatók is és a város szakértői is közreműködnek, de ez sem módszertanilag, sem szervezettségében, sem pedig ütemezésében nem közelíti a korábbiakat.

Ha alapul vesszük, hogy az új időszakban új irányok kijelölésére is szükség lenne (lásd gazdasági tartalom erősítése, vagy a fenntarthatóság elvének erőteljesebb alkalmazása), úgy mindenképpen gyenge megalapozottságú tervezési munkáról beszélhetünk. Sajnos a jelenlegi politika okozta megosztottság ezen a területen is kézzel fogható. A szervezetet, folyamatokat vagy felelősségi rendszert érintő széttagoltság olyan mértékű, hogy a helyi szereplők erőteljes szándéka mellett is kicsi az esély. A korábbi időszakban – az Önkormányzat és az SZTE alapvető megállapodásán alapuló – együttműködési rendszer biztosított megfelelő szervezeti keretet a munkához. Több mint jelzésértékű, hogy még olyan szereplők is stratégiai helyet foglaltak el, akik érdekeltsége legfeljebb csak igen közvetettnek tekinthető (pl. SZBK, illetve akkori vezetőjének szerepe az együttműködő rendszer létrehozásában).

Az akkori tervezés jelentős hibája volt a gazdasági szereplők bevonásának igen alacsony szintje. Közvetetten persze azok is élvezték a szükségesnél kevésbé gazdaság-orientált tervezési-fejlesztési rendszer előnyeit, hiszen a különböző támogatások igénybevételének komoly helyi „ipara” alakult ki, lehetővé téve számukra is a hatékony pályázást, illetve a megnyert projektek végrehajtását.

Az Önkormányzat szervezet ebből a szempontból kiürült. A vezetésben illetékes, konkrétan városfejlesztési alpolgármester pozíció 2010 óta nincs. „Helyettesítő” lehetne a bevezetett tanácsnoki rendszer, de erről – ahogy számos előrejelzés mutatta is – bebizonyosodott, a hiányzó számon kérhető felelősség és a szükséges munkaszervezet hiánya, illetve a kiütközően gyenge személyi kompetenciák miatt semmiféle lényeges, előremutató szerepet nem tölt s nem tölthet be. Sőt, bizonyos esetekben (lásd pl. a közösségi közlekedés fejlesztése) kifejezett károkozás történik. Ha ezt összevetjük azzal, hogy e tanácsnokok mindezért fizetést is kapnak, úgy több mint elítélhető az egész konstrukció.

A további meghatározó (munka-)szervezet, az önkormányzati Fejlesztési Iroda létszámában megfogyatkozott. Ezzel persze a lezajlott fejlesztések zárása és utókövetése is veszélybe került, de ennél sokkal nagyobb probléma, hogy tervező-előkészítő munkával a szűk személyi erőforrás nem tud érdemben foglalkozni. Operatív koordináló szerepük pedig elengedhetetlen lenne, hacsak abban is, hogy egyes feladatokat kiszervezzenek.

Hasonló sorsra jutott a meghatározó fejlesztéseket irányító önkormányzati cég is, a Szeged Pólus Kft. Létrehozását sok-sok éve egy olyan outsourcing koncepció alapozta meg, amely a fejlesztő tevékenység szigorú, döntően hatósági környezetben alacsony hatékonyságú feladatát próbálta egy sokkal rugalmasabb szervezeti keretbe önteni. Igaz, a céget közvetlenül az ún. elektromos nagyprojekt vezetésére hozták létre, de mint ismert, jelentős feladatot látott el a Pólus Program és azok projektjeinek véglegesítésében, a fejlesztések elindításában és a koordinálásban is. Az utóbbi években – a tanácsnoki rendszer problematikájával összefüggésben – kezdeményező szerepe lényegében megszűnt. Ez – a kezelt projektek nagyságrendje miatt történő kapacitás foglalás mellett – jelentős mértékben az utóbbi évek kompetencia hiányos menedzsmentjének is köszönhető. A cég vezetése, „megtámogatva” a felelős tanácsnokokkal 2010 óta semmiféle előremutató kezdeményezéssel nem lépett fel. Ennek köszönhetően – mintegy a rokon Fejlesztési Iroda leépítésével párhuzamosan – elkezdődött a projektek zárásával fölöslegessé váló alkalmazottak elbocsátása, a cég stratégiai leépülése.

Fontos intő jel, hogy az Önkormányzat által kezelt projektek lényegében kifutottak, új előkészítés nem folyik, az ehhez szükséges forrásokat lényegében megszüntették. A helyzet oda jutott, hogy egy a város fejlődésében hosszú távon is meghatározó fejlesztés előkészítésének játszótér építéssel kell versenyeznie. Az utóbbi – mint ismert – csupán ún. szavazat maximalizáló szerepet tölt be, míg utóbbi akár a város egészének lakhatóságát javíthatja, illetve kifelé az egész város vonzerejét gazdagíthatja, így valós eleme egy hosszú távú fejlődési pályának.

A Szegedi Tudományegyetem klasszikus közreműködését a különböző kutatók szerepvállalása jelenti. Ez a megalapozó koncepcionális szakaszokban lényeges, de – ahogy a Pólus program készítésében is bebizonyosodott – tényleg csak a kezdeti szakaszban alkalmazható. Ha szervezeti együttműködőt kell megnevezni, fontos szerepe volt, ahogy a jövőben is lehet, a Stratégiai Igazgatónak. Ez a funkció azonban lényeges mennyiségi kapacitással nem rendelkezik, így alapvetően a személyes kompetencia határozhatja meg közreműködésének lehetőségeit. Mindazonáltal, de természetesen inkább az egyetem közvetlen hatókörében található tevékenységek fejlesztő előkészítésére alkalmas team egyetemen történő kialakítására jó lehetőség van. Ennek annyiban mindenképp meghatározó szerepe van, hogy a korábbi programozásban megnevezett ún. tudásalapú gazdaság programjának, a város és egyetem viszonyában történő kidolgozása e nélkül lehetetlen.

További meghatározó városi nonprofit típusú szervezet nem képes a fejlesztő tevékenység irányítására, vagy akár koordinálására. Bár – mint a sajtóban egyre gyakrabban megjelenik – az Iparkamara igen széles (és nem csupán vélemény nyilvánítási, illetve gazdasági érdek-érvényesítő) szerepet kíván betölteni, de akár csak érdekeltségi rendszerének elemzésével is gyorsan igazolható alkalmatlansága. Mindazonáltal hiba lenne, ha bevonására csak a korábbi szinten kerülne sor.

A piaci típusú fejlesztési szereplők, tanácsadók mozgástere megint csak igen szűkös. Abban a rendszerben, ahol a belső kapacitások hiányában az önkormányzat is kénytelen kiadni egyes feladatokat, ugyan hihetnők, hogy a probléma így is kezelhető. Tisztában kell viszont lenni azzal, hogy egy önkormányzat vagy akár egy egyetem közösségi érdekeket képvisel, addig egy piaci tanácsadó nem tud megfelelő válaszokat adni a közösség számára, csak a megbízás, vagy esetleg még egy következő megbízás távjáig képes gondolkodni.

A jövőbeli fejlesztési tevékenységben elengedhetetlen lenne a helyi gazdaság fejlődéséhez optimális környezet biztosítása. Ebben az infrastrukturális feltételek fejlesztése, valamint a szervezeti, illetve koordináló tevékenység egyaránt fontos terület. Mint ismert, a gazdaság fejlődése nagyobb mértékben a makro környezeti befolyásolástól függ, de – ha más nem – a régiók, illetve városok versenyében a helyi feltételek megfelelő biztosítása ma is jelentős előnyt biztosíthat. A komparatív előnyökkel szembeni kompetitív feltételek előnye sokkal inkább szolgálja a hosszú távú fejlődést. Ebben Szeged számára a tudásalapú gazdaság megfelelő hívó szó. Mivel egy olyan szereplő sincs a közösségi aktorok között, aki e komplex feladatot el tudná látni, így megint csak igazolható a közösségi típusú szereplők együttes fellépésnek szükségessége.

Remélhetően ma csupán patt s nem matt helyzet van. Utóbbinak is nagy az esélye. A kormányzat kizárólagosan központosított eszköztára csak látszólagos eredmények felmutatására képes. Pl. a gazdaság alapvetően termelő tevékenységet preferáló, illetve néhány meghatározó céggel történő különalkuja (lásd stratégiai megállapodások) lényeges reál hatást nem fog kiváltani. Az uniós támogatásoktól remélt gazdaság élénkítő hatás a rendkívül felerősödött központi irányítási rendszerben nem találhatja meg a célzott gazdasági szférát. A támogatások erősen irányított, befolyásolt és korrupt rendszere egyes szereplők számára biztosíthat rövid távú előnyöket, de a versenyképességi szempontok, a szuverén gazdálkodás figyelmen kívül hagyása, illetve megsértése semmilyen fenntartható növekedést nem biztosíthat.

Sajnos a jelenlegi uniós fejlesztési ciklus utolsó éveinek támogatási rendszere jól igazolja, hogy a jelenlegi kormányzat tovább menetelésével az említett fejlesztési szervezeti struktúra továbbélésére kell számítani. A helyi szereplők ezzel együtt nem mondhatnak le a jövő tervezéséről. Ha átfogó együttműködésre nincs is lehetőség, egyes, stratégiainak tekinthető témákban indokolt lenne a feladat-gazda meghatározása, és a tervező munka elindítása.

Néhány ilyen terület lehet:

az Integrált Városfejlesztési Stratégia aktualizálása és új Akció területek meghatározása

egyes szakági fejlesztési programok aktualizálása

az ún. Tudásalapú gazdaság koncepciójának programozása

a vállalati szerveződések (klaszterek) programjának kialakítása

határ menti fejlesztési program létrehozása

Mindez persze valamilyen módozatú politikai szerveződés nélkül erősen széttagolt marad és városi szintű meghatározására nem lesz esély. Ha a Fideszre, mint szereplőre számítani nem is lehet, az egymással Szegeden valamilyen párbeszédben lévő LMP - MSZP – SZVE hármas egységnek kellene legalább a fő együttműködési elemekben megállapodnia, és a lehetséges szervezeti közreműködőkkel (feladat-gazdákkal) egy, a munka elindulását biztosító környeztet kialakítani.

Szeged, 2013. május



Comments